2017. május 2., kedd

Állandóan költözöm, ez van



Átköltöztettem a jövőben a blogot a Rewoland oldalra, mert egyszerűbb kezelni, a html kezelőfelületében mostanában állandóan szétesik a formázás, nem küzdök vele tovább. Különben is a Google sorozatban kizár a postafiókjaimból, ha nem adom meg a telefonszámom és netán máshonnan jelentkezem be, mint amit megszokott (persze nem adom meg a számom, „kár hogy letedd, nincs értelme” :D), és különben is, mindig jobb, amit az ember magának kreál, még ha vannak hiányosságai is, jobb szeretem a saját házat, mint az albérletet.

Szóval a beígért cikkel, meg egy csomó régi és új írással várlak titeket AZ ÚJ BLOGON

És itt már lehet beszélgetni is, aki akar, mert az is kezelhetőbb a saját magunk által alkotott felületen, mint itt, ahol semmit nem lehetett ez ügyben beállítani.

Kicsit sajnálom, bevallom, fáj a szívem, mert amúgy nekem ez a blog nagyon sokat jelent, lassan hetedik éve írom kisebb-nagyobb megszakításokkal, iszonyat sokat dolgoztam vele, és hát szívemhez nőtt a kis hülye címe ezzel a nyuszival, meg a spenótszín, és az a totál béna fejléc, amit sebtében csináltam anno, a feeling, ahogy megnyitottam egy-egy új írás kedvéért, de hát ez van, tovább kell állni, különben is nem megszűnik, csak átköltözik egy másik kuckóba. Halad a vonat, nincs mese, az egész élet búcsúk sorozata, el kell fogadni, mert csak így jöhet az új, ami azonban mindig egy tabula rasa, ahogy egy régi barátom mondta mindig: új haj, új élet. :)

Summa summarum a Hamis túrógombóc c. írást már ott olvashatjátok.

Köszi a megértést és szeretettel várlak titeket!

(Persze a  régi írásokat meghagyom itt, hátha van, aki akar még itt is olvasgatni, ez az oldal elérhető marad.)

Update: Ilyen nincs. Tegnap ugye úgy döntöttem, befejezem a bűvészinasos, cilinderes kalandomat. Van egy kis eldugott second hand a városban, ahová rendszeresen benézek, jött-e olcsó gyerekruha, valami kis hasznos apróság. Erre mit találok pont tegnap a bolt kellős közepén? Egy kb 100 éves dobozt. Csak ott állt magában, kicsit misztikusan a sok csetresz között. Kinyitom, hát mi van benne? Egy eredeti, ősrégi, de gyönyörű állapotban lévő, igazi, fekete bársony cilinder! Nem ócska jelmezkellék, hanem egy originál, címeres darab! A hozzá tartozó elegáns kesztyűvel, nyaksállal, istenem, mint a mesében. Mintha csak egy időutazó hagyta volna véletlenül ott. Nyúl nem volt hozzá, de én hófehér pulcsiban voltam éppen. Na épp ez az, amit a Túrógombócos cikkben próbálok elmesélni: a misztikum sokszor a leghétköznapibb dolgokban ölt testet. Az amúgy nevetségesen olcsón kínált cilindert nyilván azonnal megvettem, s a szobám legfőbb díszévé vált: örök emléket állítva a Nyuszi a cilinderben korszakomnak. Ennél szebb ajándékot el se tudtam volna magamnak képzelni. :)